00.

A hirtelen fényességre ébredtem fel. Anyám volt az. El húzta a sötétítőt,majd egy korántsem kedves reggeli ébresztést kaptam tőle. De hát ez már megszokott. Más anyák, Jó reggelt-el ébresztik fel a lányukat,esetleg,kész a reggeli... Nos,nálam ez nem adatott meg,ugyan is Fiona sosem lesz az anyám. Bármit is tehet - mintha olyan nagyon sokat tenne értem - nem fogom Őt szeretni soha se. Nehéz volt elfogadnom ,hogy az apám egy árvaházba küldött. Szinte szánalmas. Mindig is tudtam hogy mocskos dolgai vannak,viszont ha rákérdeztem ,lekevert nekem egyet. Azóta,eddig soha sem kérdeztem rá hogy mit csinál. Aztán ott van Adam. A bátyám,csak félig. Gyűlölöm őt. Állandóan csak ver engem. Ha valami nem úgy van ahogyan Ő akarja megver,össze-vissza rugdos. Habár a többiek se különböznek tőle. Volt mikor addig vertek ,hogy ömlött az orromból a vér,a szemöldököm felszakadt. Néha,már azon is elgondolkodtam hogy mi lenne ha megölném magam. Senkinek sem hiányoznék,hiszen csak leintenének,majd egy percen belül tovább is lépnének,én pedig ott feküdnék a fürdőbe, véresen,begyógyszerezve. Azt hiszen az lenne a legjobb érzés ha megszabadulhatnák tőlük. Azonban hogy ezt mind elérjék ,soha sem adom meg a lehetőséget. Küzdök amíg csak lehet. Már csak a húgomért is. Csak is Őt szeretem igazán. Maria olyan ártatlan,egy szót sem szól senkinek . Ha 18 éves lennék,már rég elvittem volna innen. Holott még csak 14 éves vagyok,szóval az állam tiltja,és engem is bezárnának egy árvaházba. Soha többet nem akarok oda visszakerülni. Mondhatom azt hogy születésem óta vernek? Szerintem hihető lenne. Bár soha sem ismertem az anyámat. Azt mondták hogy elmenekült az apámtól. Bár nem csodálom. Ha lehetne én is megtenném. Gyűlölöm őket. Legszívesebben megölném őket. Bár nincs fegyverem sajnos,ezért csak az elmémre és az álmaimra vagyok utalva. Igen sokszor képzeltem el hogy meghalnak,esetleg megfojtom őket. Néha már-már betegesnek hangzik. Muszáj kitalálnom egy olyan világot ahol normális emberként élhetem az életem. Emberek ez a 21 század . Talán röhejesen hangzik,de soha sem volt egy barátom,senkim,még csak egy kibaszott telefonom sem. Mindenki mászkál az iPhone 6-val ,én meg csak bevásárló szatyrokat tartok a kezemben. Mert nekem ez jutott,és a többiek lenéznek engem hogy én nem vagyok menő. Szerintem meg basszameg. Van egy köteg pénz elrejtve az ágyamba,viszont az senki nem tudja. Rég vettem volna már egy telefont,viszont ha meglátták volna,azonnal kérdezősködni kezdtek volna. Aztán pedig jöhet a - véresre verem a saját gyerekemet "játék" - szóval inkább kihagyom.

Befejezve a monológomat,az estéket és a reggeleket gyűlölöm a legjobban. Hogy miért? Erre egyszerű a válasz. Hiszen,este agyba főbe vernek,és megint álomba sírhatom magamat. Lassan már ez lesz a hobbim. A reggeleket pedig azért,mert ha nem ugrok minden egyes szavukra amit mondanak,azonnal eltörik a kezem vagy esetleg az orrom. Csodás egy kis család mondhatom...

- Keljél már fel,bazdmeg. - Egy rózsaszín-rágógumival csámcsogta el Fiona a reggeli ébresztését. Na ennyit a kedvességről. De mit panaszkodok? Én meg pont leszarom a sulit. Egészen 12 éves koromig jártam,de már rohadtul unom,szóval kösz nem kérek belőle.

 - Jól van már,kelek. - Morogtam,reggeli rekedt hangomon.

- Mit dumálsz? - Jött oda majd,az arcomra csapott. - Most pedig menj és vegyél nekünk reggelit. Nem szóltam egy szót sem,inkább kikecmeregtem az ágyamból és kezdtem készülődni.

Egy fekete kinyúlt pólót vettem fel,hozzá fekete leggingset. És az én megszokott fekete bakancsomat. Ki szaladtam a konyhába,ahol apa és Fiona tartózkodtak. Adam éppen a baseball meccset nézte,és a sörét kortyolgatta.

- Mit kell venni? - Kérdeztem Fionától,mire megrántotta vállát,és odaszólt fiának.

- Hey,fiacskám mit hozzon neked Darcy?- Nézett rám undorodva. Megforgattam a szememet,hogy lehet ennyire?..... Áhh,nem számít.

- Piát,meg valami édességet. - Hátra se pillantva,húzta le második sörét. Undorító féreg.

- Hallottad,mire vársz még? - Nyomta kezembe a pénzt. Tovább nem bírtam velük egy helységbe lenni,kirohantam az épületből,és meg sem álltam a kisboltig.

Megvettem annak a állatnak a sört és a csokit. Majd kifele jövet a boltból elejtettem mindent. Szerencsétlen egy nap már látom. Össze kapkodva a cuccokat indultam a nagy fehér panelbe. A lépcsőn felérve,megláttam egy pasast. Hosszú lábak izmos karok,gyönyörű arc. Újból ki esett minden a kezemből,és hálát adok az istennek,amiért nem üveges sört vettem. Egyre közeledett felém,és én annál gyorsabban szerettem volna összekapkodni a cuccokat,de már késő volt. Az ismeretlen,eltakarta a fényt. Lassan emeltem fel a fejemet,majd csodálatos zöld szemeibe bámultam...


----------------------------------------------------------------------------------------------------

Na fiatalok,ez lett volna a prológus :D Írjatok komit:D Pipáljatok meg minden,szerintetek érdemes folytatni?: D