01.

"Lassan emeltem fel a fejemet,majd csodálatos zöld szemeibe bámultam..."
Gyönyörűek. Csodálkozásomból ,rögvest fel álltam. Az álláig érhettem. Elképedten nézett rám,majd végig vezette nyelvét,rózsaszínes ajkain. Nagyokat nyelve,próbáltam visszafogni magam,attól hogy rávessem magam. Ajkaim elváltak egymástól,valamint úgy kapkodtam a levegőt. A tüdőm csaknem parányinak bizonyult. A szívem dübörgött mellkasomban,azt hittem megfogok fulladni. Alsó ajkamat kezdtem harapdálni,majd félrebillentettem fejemet,így éppen hogy a bejáratra volt kilátásom. Mire visszafordultam,csak az üres folyosót kémleltem. Mi? Az nem létezik. Csak egyetlen egy percre fordultam el,és Ő már sehol sem volt. Nem tűnhetett el ilyen hamar,vagy csak képzelődök? Lehet hogy nem is állt ott senki. Ez csak a képzeletem . Hülye szexi képzelőerő. Már egy percre elhittem hogy létezik.

- Gyere már be te kis csitri. -  Csacsogott nekem Fiona.

A bejárati ajtó küszöbét át lépve,a konyhát céloztam meg. De valószínűleg ez nem volt jó ötlet. Ugyan is Adam kiáltott utánam.

- Hova viszed a söröm bazdmeg? - Kiáltott rám,majd elkapta a hajamat és a földre lökött engem. A hajamat erősen tépte,majd jobboldalról ütött az arcomba.

A szatyor ki eset a kezeim közül,és velem együtt landolt a világosbarna parkettán. Miután szétvert,kivette a sört a szatyorból,és visszaült a kanapéra. Hármójuk közül talán Ő volt a legrosszabb..  Ki nem állhatom Őt. Úgy megölném. ~ Tedd meg. Egy belső hang mindig erre ösztönöz,de mégis mivel? Nincs fegyverem... Kiterülve a földön,elgondolkodtam hogy milyen szép lenne a világ ha ez a három mocsadék nem élne. Vidáman szaladgálnék a parkba. Lennének barátaim. Nem úgy feküdnék és kelnek fel hogy szét vagyok verve. De ez mind csak egy álom. Ez soha sem bekövetkezni. Túl gyáva vagyok. Velük kell le élnem még négy évet. Kibírhatatlanan. Legközelebb mi lesz? Le vágják a karomat? Tudom hogy képesek lennének rá ... ,és az  én apám... a szeme láttára vert agyon Adam,és Ő semmit sem tett,azért hogy megóvjon. Talán,ez fáj a legjobban. Hiszen,Ő az apám...

Könnyek szúrták szememet,ahogy erre gondoltam. Soha sem tett értem semmit,mindig csak tűrt. Nézte ahogyan a szeme előtt félholtra verik a lányát. Ennél jobb volt az árvaház is. Hagyott volna ott,akkor este. Azon az estén,azt hittem meg fog változni minden. De ez csak rosszabbodott...

Anya eltűnése után,minden gyökeresen megváltozott. Maria-t hozzánk küldte,bár ne tette volna. Itt csak egyedül Adamat veszik emberszámba. minket meg konkrétan le se szarnak. Ezt érdemeljük mi... Soha ne add fel. Soha ne add fel. Szüntelenül ezt mondogatom magamnak,éjjel-nappal. Lesz még remény az életemben? Lehetek egyáltalán boldog? Vagy ez a sorsom? Összekuporodni egy sötét magányos szobában,és várni a halált? Hol szúrtam el? Erre egyszerű a válasz,biztosan ott mikor megszülettem.

Hihetetlenül rosszul érzem magam,és ez nem csak a születésem oka. Ez valami más. De nagyon hányingerem van. Talán attól hogy az én édes aranyos kedves kis bátyám belerúgott a gyomromba. De hát se baj,megszoktuk már a bratyit ,nem de? Utálom Őt.

- Ájjá' má' fel . - Rugdosott oldalba Fiona,amitől nekem pont elég volt hogy egyenest a vécéhez rohadjak.

 A tegnapi pár gyümölcsöt kiadtam magamból,majd a vécé mellé zuhantam. Megtöröltem a számat,és a kezemmel tartottam a fejemet. Egy családtag,azt hiszem most bejönne,és megkérdezné tőled hogy 'valami baj van?' Semmi.. Itt tört el a mécses. A sós könnycseppek megállíthatatlanul folytak az arcomon. Ajtó nyitódásra,majd csukódásra kaptam észbe. Két pici kéz fonódott fejem köré. Apró testét úgy öleltem magamhoz,mintha ez lenne az utolsó hogy láthatom Őt.

- El fogunk menni innen. Elfoglak egyszer vinni téged,erről a mocskos helyről. - Teli gyűlölettel beszéltem kinti emberekről, majd sírtam tovább...

- Szeretlek! - Mondta halkan,majd fejét vállamba temette,és ölelt engem. Az ölembe borult,és immáron Ő is sírni kezdett..

- Én is.! És megígérem hogy elviszlek innen. - suttogtam halkan a fülébe,hogy biztos legyek,hogy csak Ő hallja.  - Ne sírj Maria. Holnaptól,egy új életet kezdünk,oké? - Semmi választ nem kaptam,ezért hónaljánál megfogtam és közel az arcomhoz húztam .- Oké?  - Elkezdett bólogatni,majd homlokomat övének döntöttem,és adtam arcára egy puszit.

- Tessék,kislány - Húztam elő a zsebemből egy sport szeletet. A szemei tágra nyíltak,és hirtelen azt hittem hogy szívrohamot fog kapni a csoki láttán. Adam soha sem szokott hagyni neki. Legalább én ha Ő nem is. Talán Ő még menthető,viszont én úgy érzem hogy reménytelen eset vagyok. Rajtam már csak a gyógyszerek segíthetnek. Esetleg a képzeletem szüleménye. - A gondolattól elnevettem magam.

- Mi olyan vicces? Darcy? -  Mosolygott rám,csokis fogaival. Akaratlanul is elmosolyodtam rajta.

- Hát,ha elmesélem,nem hinnéd el. - Ütöttem játékosan orrára.

- Mond.! - Kiáltott fel. Viszont  gyorsan cselekedte,és a szájára tapasztottam kezemet.

- Halkabban Maria,befognak jönni és akkor tudod mi lesz. - Hajtottam le a fejemet,majd a csokis papírt elvettem tőle,és a zsebembe gyűrtem. szemeiben izgatotságot véltem felfedezni,így hát belekezdtem mondókámba. - Hát tudod,mikor le mentem a boltba találkoztam egy nagyon helyes fiúval...

- Jaj .- Vágott mondandóba. Tekintetében ott rejtegetett játékosságot most végre előcsalogattam.

- Na ,még nem fejeztem be. Képzeld,egy perc alatt eltűnt. Én meg így . ' Most mi van?' fejjel pásztáztam végig a folyosót. - Mosolyogtam rá.

- Azta,Ő egy kibaszott vámpír . - Mondta,nyitva tartott szájjal.

- Először is csukd be a szád,másodszor pedig nem beszélünk csúnyán. - Szidtam le,majd megpróbáltam a legkomolyabban beszélni hozzá.

- Jó.

- Ideje lenne aludnod,már 6 óra van. Elment az idő. Néztem kopott bőrszíjas órámra. - Anyáé volt ez nagyon régi,majdhogy nem leesik a kezemről. Maria ment volna ki,viszont én visszahúztam,kis karját megfogva. - Várj,adj egy puszit nekem. - eleget tett a kérésemnek,nyomott egy - jó nyálas - puszit az arcomra,majd kimentünk. Ő az ő hálójukba,én pedig az enyémbe.

Az ágyamra kuporodtam,majd nyakig betakaróztam,és végleg elnyomott az álom.

Jó éjszakát,Maria és képzeletbeli helyes pasi. ....

-----------------------------------------------------------------------------------------

Nos,remélem megvagytok elégedve az első fejezettel. Remélem hogy uhm.. elég hosszú lett! :D És jobban örülnék ha a blogba komiznátok,meg pipálnátok: D Bár Face-n is szívesen fogadom : D Csak mégis job lenne : D Na,de remélem tetszett,és ne felejtsetek el feliratkozni :))  Köszi hogy olvasod!! :D A Kövi izgisebb lesz ^^ *-*