A szokottabbnál ,sokkal hamarabb keltem fel. Olyan 6-7 óra lehetett,hiszen kint még nagyon sötét volt. Apáék még biztosan alszanak,így talán lehet egy kis nyugalom az életemben. Talán most megölhetném őket,nem ? Ez egy alkalmas pillanat. Pont kapóra jönne. Ilyenkor még mindenki alszik. Áhh,majd holnap,most pihenek egy kicsit... vagy kimegyek a boltba. Most ez egy nagyon alkalmas pillanat.
A fehér - inkább már sárgának mondható - paplanomat lerúgtam magamról,majd egyből a barna szekrényemhez álltam. Egy fehér-fekete csíkos hosszú ujjú pulcsi mellett döntöttem,és a megszokott fekete leggingsemet vettem föl. A fekete bakancs sem maradhatott el. Ő az egyetlen dolog amit imádok az életembe. Szőke hajamat kifésültem,majd megmosakodtam. Fájt az arcom. A tükörbe nézve,teljesen elképedve álltam. Nagy lila foltok ékesítették arcomat,akkor az oldalamat már meg se merem nézni. egy perce lehunytam a szemem,majd újból felnyitottam őket. A kis tükrösszekrényben mindig is rejtegettem egy pengét,a végső esetekre. Már többször használatba vettem,ez a kezemen lévő piros csíkok is ezt szemléltetik. A pengét a kezembe fogtam és végig húztam vagy kétszer is . Néha jó volt felszabadulni.
 |
| Bárcsak.... |
Kezdem azt hinni hogy pszichológushoz kellene járnom. Ez nem normális,amit velem tesznek. Gondolkodtam már hogy feljelentem őket,gyerek bántalmazásért. De félek,hogy árvaházba kerülök és kitudja lehet hogy be se fogadnának,és ráadásul ha be is fogadnának ki tudja lehet hogy csak még rosszabb szülőkhöz kerülnék,bár lehet ennél rosszabb? Nem ,náluk senki sem lehet rosszabb. Viszont lassan kezdtem beletörődni a sorsomba. Ez jár nekem,megértettem. Egy törölközőt magamhoz kaptam,és a forrásponthoz tettem. A törölköző hamar átváltott piros színbe. Kicsit kétségbe ejtő volt de mégsem. Hiszen ha arra gondolunk hogy nem áll el a vérzés,az csak fokozza a pánikot,és a végén pánik rohamot kapunk,viszont ha pozitívan gondolkodunk akkor előbb véget ér az életünk mint ahogyan mi azt megterveztük. Le áll a szívünk dobogása,és azután már csak a sötétség marad nekünk. Nehéz megérteni az ilyesfajta embereket mint amilyenek mi vagyunk, mi csak a fájdalmat kapjuk. Viszont én azt mondom hogy senki sem érdemelné meg hogy így bánjanak vele. Legnagyobb ellenségemnek sem kívánom ezt az életet. De van mikor az ártatlanok kapják meg a sok fájdalmat. Miközben én teljes ellentétében gondolkodom az életről kapcsolatosan.
Mindenkinek kell lenni egy olyan személy az életében akiben megbízik és tudja szeretni Őt,és az a személy viszont szereti a lányt,és talán egy kis fényt hoz a szürke életébe. Azonban nehéz ilyen párt találni. Hiszen elég kevés ember létezik,akiben megbízhatsz. Manapság az emberek egy mocskos világot élnek. mindenki becsap mindenkit. Nem törődnek egymással. Ha valaki ott feküdne véresen félholtan az utcán,simán elmennének mellette. Talán nekik itt volt a vég,talán ők jobb helyre kerültek. Bárcsak gyilkolhatnék embereket. Megtisztítanám egyesek életét,és ahogy az Ő lelkük kezd tisztulni,az enyém úgy sötétedik el napról napra,óráról órára,percről percre. Az élet már csak ilyen. Néha áldozatot kell hoznunk azért hogy Ő szabad legyen.
Az élet egy játék,ha rosszul lépsz akkor kiesel az élők közti világból,viszont ha jól teljesíted a feladatod,de mégis csak rossz útra haladsz, elnyel a sötétség,és ha a szabályok szerint játszol,talán megmenekülsz minden veszélytől,de akkor soha sem lesz igazi életed. Tele vagyunk megválaszolatlan kérdésekkel,pedig a válasz az orrunk előtt van. Néha vakok vagyunk,és nem sejtsük hogy mi folyik a hátunk mögött,pedig csak hátra kéne fordulnunk hogy egyenesen az igazsággal nézz farkas szemet. Hogy mik történnek veled a hátad mögött,és te neked pedig fogalmad sem volt eddig róla. Mikor tele vagyunk kérdésekkel,azt várjuk hogy kapjunk rá választ,és miután meglátjuk az igazságok,azt kívánjuk hogy bárcsak ne tettük volna fel a kérdést. A legfájdalmasabb dolog,mikor egy olyan személy csinálja ezt veled,akit teljes szívedből szeretsz,és mindig is bíztál benne. Viszont,egy idő után , az igazságot meglátva kételkedünk benne,hogy megérdemelne még egy esélyt,vagy inkább hagyjuk a múltnak?
Nehéz kérdések tudom. Viszont ezek az igazság kérdései. Az élet kérdései. Hiszen ha nem teszel fel egy kérdést sem,akkor tudatlanul fogsz meghalni. azt hiszem ezt senki sem kívánhatja magának. Viszont,vigyázni kell a túl sok kérdéssel is. Talán és is túl sokat kérdeztem már,és azért vagyok mindig félholtra verve. Ez nem meglepő. Legalább is nekem. Számomra ez már tök normális. Tudom hogy mikor ne,és mikor kérdezzek.
Szemeimből folytak a könnycseppek. Hiszen itt állok,a legigazságtalanabb és egyben még is a legigazságosabb dolog előtt. A tükör mindig megmutatja,azt amivé lettünk. Még ha jó vagy rossz,és ez esetben rossz. Utálom hogy nem tudok változtatni a helyzetemen. Elszomorítónak találom,hogy nekem senkim sincsen. Az én életembe senki sem hoz egy fényt ,egy kis reményt,ami megváltoztatna. Az én szürke életembe ki a franc akar hozni egy kis fényt? - A gondolat úgy hasított belém,mint még sohasem. A pengét vissza tettem a szekrénybe. A szemeimet megtöröltem,már amennyire lehetett,ugyan is az újabb és újabb könnycseppek csordogáltak az arcomon,egész az államig.
A fürdőből kiszaladva,indultam meg Fiona pénztárcájához. A zsebembe csúsztattam egy kis pénzt,majd elhagytam az épületet. Az utcán sétálva,minden hangot hallottam. Mentők visítását. A munkások kiabálását,a nőknek a kopogós cipőjüket. A sok megszólításokat. Hihetetlen,de itt úgy éreztem hogy nem vagyok olyan egyedül,még ha ez nem így van. Van még rajtam kívül 5 milliárd ember. Lehet hogy nem vagyok egyedül a világban,de itt legbelül csak egy üres és sötét lyuk van.
A kis bolt előtt állt egy fiú,egy olyan velem egykorú 15 lehetett. Pár haverjával ültek kint a rozsdás korláton,és a cigijüket szívták. Függője vagyok,így nem bírtam megállni hogy ne menjek oda és kérjek tőle. Hiszen nekem biztosan nem adnának ki. A fiú társasághoz mentem,majd a középső elé álltam.
- Hello. Tudnál adni egy szálat?- Kérdeztem,remegő hanggal. Ugyanis a sírás még mindig rajtam volt.
- De szarul nézel ki basszus. Minek adjak én neked cigit? Én is ugyan úgy megvettem,és pénzbe került. - Állt fel,majd egyre közelebb jött hozzám. Elkapta a csuklómat,és teljesen magához húzott. - Halljam! Mit teszel meg érte cserébe? - Ajkaira egy mocskos és undorító perverz mosoly kúszott.
- Csak. Csak egy szálat kértem. De nem kel adnod ha nem akarsz. - Próbáltam kihúzni a kezemet marka közül. Számomra szinte ez lehetségtelenségnek bizonyult,mivel túlerőben volt mint én. Talán ez rossz ötlet volt. - Nem kellett volna ide jönnöm. - Mondtam ki hangosan gondolataimat.
- Most már későbánat kislány. - Mosolygott rám. Tudtam hogy ez után mi következik. Megerőszakolás. Ebből már nem mászok ki. Már vártam az ütést,azonban egy nem várt fordulat,és elengedte a karomat,majd hátrálni kezdett. Azt hittem hogy tőlem ijedt meg,viszont,ahogy én is hátráltam,beleütköztem valami kemények. Ha jól érzem ez egy mellkas.
Nem tudtam jól kitapogatni,ugyan is az illető megragadta a karomat és egyenesen húzott magával. annyira ismerős volt. Göndör fürtök,izmos test,tetkók,öltözék. Tudtam hogy már láttam valahonnan. Egészen vissza a panelbe húzott engem. A lépcsőt átszelve, megálltunk a korlátnál. A falnak nyomott,és mikor szemébe néztem,minden felvillant előttem.
"Lassan emeltem fel a fejemet,majd csodálatos zöld szemeibe bámultam...Gyönyörűek. Csodálkozásomból ,rögvest fel álltam. Az álláig érhettem.félrebillentettem fejemet,így éppen hogy a bejáratra volt kilátásom. Mire visszafordultam,csak az üres folyosót kémleltem. Mi? Az nem létezik. Csak egyetlen egy percre fordultam el,és Ő már sehol sem volt. Nem tűnhetett el ilyen hamar,vagy csak képzelődök? Lehet hogy nem is állt ott senki.Már egy percre elhittem hogy létezik.
- Mi olyan vicces? Darcy? - Mosolygott rám
- Mikor le mentem a boltba találkoztam egy nagyon helyes fiúval...Képzeld,egy perc alatt eltűnt. - "
Úristen.! Hiszen ,még is csak létezik,és nem csak képzelődtem.
- Hát,még is létezel! . - Mosolyogtam rá,de Ő figyelembe se vette.
- Figyelj rám! - Nézett mélyen a szemembe . - Még egyszer ne lássam hogy a közelükbe mész oké? - Aggódó hangja elöntötte szívemet csupa melegséggel.
- Miért? - Kérdeztem,hiszen nem értettem.
- Mert,ha nem vagyok ott rossz vége lesz,érted? Azok a fiúk nem voltak jók. Bántottak volna érted? - Nézett le rám. - Érted? Megígéred?
- Értem,de miért csinálod ezt,ha nem is ismersz? - Kérdeztem tele értetlenséggel a hangomban.
- Erre most ne akarj választ kapni.! Szia. - Mondta ki az utolsó szót,majd ott hagyott engem az üres folyosón.
- Szóval hogyha újra akarom Őt látni,veszélybe kell sodornom magamat. Értem már. - Mosolyogtam magamban. Ha valaki látott is volna,úgy nézhettem ki mint egy pszichopata. De ez esetben nem érdekelt,csak újra látni akarom Őt.
Vissza mentem a lakásunkba,és elszörnyedtem ami várt engem,most először féltem igazán. ...
_____________________________________________
Heey! Sziasztok:D Remélem hogy tetszett a rész,tudom hogy azt ígértem hogy izgis lesz ez a rész ,de azt majd csak a 3-4 -ben szeretném le írni :D És nagyon fáradt is vagyok ,mert már éjfél 1 óra lesz...:'D Itt most láthatjátok,hogy a találkozásról szólt végül is,és hogy saját magát bántotta. Szóval....
Azért remélem elnyeri a tetszéseteket.:))
Lövi mikor jön? :)
VálaszTörlés