03.

Menj a pokolba.!

"Vissza mentem a lakásunkba,és elszörnyedtem ami várt engem,most először féltem igazán. ..."

 A házban,csönd és sötétség uralkodott. Nehezen ,de fel fogtam hogy itt valami rossz fog történni. Túl nagy a csönd. Ilyenkor már rég fent szoktak lenni,8-9 óra lehetett,és kint már rég sütött a nap,viszont a lakásban vissza fogtak a redőnyök. Nem mertem megmozdulni nehogy esetleg valaki elkapjon. Mivel,ha valaki meglát,akkor azt úgysem úszom meg. Első lesz a verés,majd hogy miért mentem ki egyedül a házból - mikor már többször megtettem,de csak az engedélyükkel léphetek ki -  és hogy honnan volt pénzem,majd végül megint megvernek. Volt már ilyen,de akkor még aránylag nem kaptam annyira ki.  Bár,attól eltekintve hogy egy normális gyerek már rég elsírta volna magát,és csak tűrtem az ütéseket,majd a szobámba futottam,és onnan könnyű kitalálni. Így meglett az 5-ik vágásom is.

A sors kegyetlen,mindig azt akarja hogy meghaljak. Fogalmam sincs hogy mennyi időm van még hátra,az én kemény 14 évemből. Talán 2? Elképzelhető,hogy már csak párhónap, és a föld alatt leszek. Néha rossz belegondolni, ugyanakkor néha jó ,hogy elképzelem hogy többi nem látom azokat az embereket akik megkeserítették az életem. 2 embert sajnálnék itt hagyni. Az első Maria és a második pedig az ismeretlen idegen.

Ők az egyetlenek aki még törődnek velem. Hiszen úgy érzem hogy az egész univerzum leszar. nincs miért élnem,ha most jön el a halálom napja,hát legyen. Nem igazán tudom sajnálni az én szánalmas életem,és ha úgy tetszik már vártam a halált,talán jobb is lesz ha meghalok.

A konyha felé vettem az irányt,és egy cigit akartam elő venni,ha nem akadályozott volna meg az hogy nem volt gyújtóm. a cigi a számban,és ülök magányosan a sötétben,tökéletes. A gondolataimba merülve,észre sem vettem  hogy már már lassan dél lesz. A hasam hangos korgásokkal jelzett,hogy ugyan márpedig ennem kéne valamit. A szék hangos nyikorgásba kezdett,ahogy próbáltam felállni a faszékből. Az ajtóhoz botorkáltam,majd kinyitottam a konyha ajtót ami nyikorgást hallatott maga után. Nem akartam vissza  csukni,hiszen mi értelme lett volna? Így egyenesen szobámba vettem az irányt,ahol aztán a kis zacskóba eldugott pénzből ki vettem annyit,hogy elég legyen maximum két csokira. Marianak és magamnak. A pénz köteget visszacsúsztattam a párna alá,majd éppen hogy a zsebembe csúsztattam kicsapódott az ajtó. Ez nagyon nem jót jelen. Ohh.....

- Mit képzelsz magadról? Te hol csavarogsz ? Ki engedte meg hogy kimenj a lakásból? - Hallottam meg az ismerős  férfi hangot. Azt hiszem most kapok. Soha sem volt még olyan hogy kimentem ilyen korán,mármint úgy hogy Ők észre is vegyék...

- Én, én csak ki akartam menni reggeliért nektek a boltba. - Dadogtam összevissza. Fogalmam sem volt hogy mi lesz most. Max. megver?

- Hazudsz te kis ribanc.! Elmondalak anyáéknak,és abból tudod hogy nem jössz ki valami jól! .- Közelített felém. Meg sem mertem szólalni. - Viszont,van egy megoldható dolog,hogy titokban tartsuk ezt a kis dolgunkat. - Húzódott egy mocskos vigyor a szájára.

- Ne,ne ne. Kérlek. Nem fog többet előfordulni oké? Vagy mond el apáéknak .... - Kétségbeesett hangom betöltötte az üres kis szobámat. Ezt az undorító helyet.

- Nem,nem ! Ez nem fog soha kiderülni ha rajtam múlik. - Jött közelebb,majd a karomat egy határozott mozdulattal a hátam mögé csavarta,és úgy álltam az ágy fölött.

A farmernadrágja övét lehetett már csak hallani,ahogyan épp kipattintja. Majd a fekete nadrágomat kezdi lehúzni. Ez nem tudom elhinni. Nem történhet meg. Azt tudtuk hogy egy mocskos állat de ennyire? Mások azt se viselik el ha valaki lehúz nekik egy pofont,és ezt minden naposnak tartom. De ez azért már akkor sem megy el. Egy gyors mozdulattal belém hatolt. Hihetetlenül fájdalmas érzés töltötte el az egész testemet,és úgy éreztem hogy soha többet nem fogok tudni járni.

A fájdalom csak úgy hasított a testem minden egyes kis zugába. Úgy képzeltem el hogy... na jó hagyjuk sehogyan sem képzeltem el. Csak azt tudom éppen ,hogy én kifogom nyírni ezt a szemetet. Utolsó mocskos disznó. Neki van barátnője,de hogy lehetséges ez? Azt a lányt,akit már egy ideje a húgának kéne hogy mondjon,ehelyett Ő mit csinált? Megerőszakolt. Legszívesebben most egy golyót eresztenék az agyába. A fülei közt a nagy űrbe. Egyszer úgy is én leszek az az ember aki,megvonja hogy tovább élhessen. Én leszek az aki el veszi az életet. Megfogom ölni.

Ezekre a nemes gondolatokkal löktem el magamtól ,majd az ágyra borulva gyűlölködtem benne.

-Na mi van kicsike nem élvezted?-Kérdezte undorító hanggal.

- Utolsó rohadék. Menj a pokolba.!! - Rogytam az ágyamra,majd a nadrágomat húztam vissza. - Tudod Adam, egyszer én leszek a te véged. Kifoglak nyírni. - Köptem felé,mire elkezdett gúnyosan nevetni.

- Na ezt  te sem gondoltad komolyan. ! - Röhögött,majd övét dugta vissza helyére. - Még is mivel,és hogyan? Nézz már magadra egy csődtömeg vagy. Mindenki utál,nem érdemled meg ezt a házat hogy itt lakj.

- Ezt a mocskot? Te most viccelődsz velem? Tudod hogy hányszor megakartalak titeket ölni? Tudom,hogy ez nem valami épelméjű dolog. De befog következni.  - Egy egyszerű mozdulattal rántottam elő egy kést az ágyamból,majd a nyakához szorítottam.

-Ha még egyszer ilyet teszel,velem vagy esetleg Mariaval,véged lesz te mocskos állat. Elvágom a torkod,de csak éppen egy kicsikét,hogy lássam hogy szenvedsz. Majd levágom azt a kis pöcsödet is,meglátjuk hogy fogsz ordítani. - Szorítottam oda a kés élét a torkához,és már láttam hogy kibuggyant egy vércsepp. Mosoly kúszott az arcomra,majd folytattam monológomat. -  Jobb lesz ha vigyázol magadra.

A pulcsiját feltűrve,húztam a késsel egy vágást,ami miatt hangosan felszisszent. A kést zsebre vágtam,míg Ő valamit keresett,amivel eltudta állítani a vérzést.

- Ezt miért csináltad,te rohadt ribanc? - Épp hogy nem kiabált. A pulcsim ujját feltűrtem,majd a vágásokat mutattam meg neki. Az egész karomat befedte a piroslófájdalom.

- Ezért,te hülye állat. Látni akartam hogy szenvedsz. Annyira jó ezt látni. Ja,és mellesleg vérzik a nyakad is! - Mosolyogtam rá,majd készültem el hagyni a szobát.  Mikor Adam  a fejemre csapot hogy a padlón kötöttem ki.

Hirtelen minden eltűnt,az előzőekből. Fogalmam sem mi történt. Miért vagyok a padlón? Hogy kerültem én ide? Érthetetlen volt az egész. Majd meghallottam egy ismerős férfi hangot,és egyből beugrott. Biztosan Ő vert meg. De miért tette volna? Nem csináltam semmi rosszat. Erősen csapkodott,rugdosott.

- Kérlek ne! Mi rosszat csináltam? Kérlek Adam,hagyd abba,nem tettem semmit. - Zokogtam,lábai ütései közt,Ő meg csak érthetetlen képet vágott majd újból püfölni kezdett.

- Hogy mi van? Megfenyegettél hogy elvágod a torkomat. Hogy mi rosszat tettél? Te nem vagy normális.

- Nem ez nem igaz. Én nem mondtam semmit. Ezt csak te mondod,hogy legyen okod hogy bánthass. - Sírtam tovább. Hátat fordított,így volt időm elmenni innen. Egyenesen a kijáratféle menekültem,ahol végre találtam egy eldugott csendes,elhagyatott parkot.

Pont kapóra jött, összekel foglalnom hogy mi történt az elmúlt két órában,ugyan is semmire sem emlékszem,csak az utolsó 3-4 percre. Ez nem normális. Mit értett azon hogy megfenyegettem? Az nem lehet,én nem lennék rá képes. Gyűlölöm Őt,de akkor sem merném ezt csinálni.

Az egész testem majd szétszakadt a fájdalomtól,de fogalmam sem volt hogy mitől. Alig tudtam talpra állni,így inkább a fűbe feküdtem . Ahogy a nadrágomat oldalát fogdostam észrevettem hogy valami van a zsebembe. Lassan nyúltam érte,majd húztam ki. Azonnal felültem,ugyan is egy bicska volt a zsebembe. Hogy került ide? És miért vagyok már megint csupa véres? .....

-------------------------------------------------------------

Hűh,hát nagyon remélem hogy tetszett :D Uhh,a kövibe már lesz Harrys rész *-* Yepp,írjatok komit hogy milyen lett,vagy hogy mit kell javítsak rajta:D Pipáljatok,és iratkozzatok fel *-* Ja,és ha esetleg valaki tudna nekem egy oldalt/embert ahol lehet kritikát kérni,kérlek írjatok :D Blogba is írhattok nyugodtan :D Csak fontos lenne :)